Az ontológia a lét tudománya, mely azzal foglalkozik, hogy mi létezik, hogyan létezik, és milyen módon szerveződik a valóság. Ez a filozófiai diszciplína az alapja minden bölcseletnek és tudományos kutatásnak, hiszen a lét meghatározása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük a világot és benne önmagunkat. A lét mélyebb megértése adja a keretet mindazon törvények és elvek számára, amelyek szerint az univerzum működik.
Mi a lét meghatározása a stellarion rendszerében?
A lét maga a világtörvény, amely lehetővé teszi az átmenetet a lehetőségi térből, az „őskáoszból”, a megvalósultság terébe, a „teremtésbe” vagy „mindenségbe”. Ez az áramlás nem csupán egy egyszeri esemény, hanem egy folyamatos, dinamikus folyamat. Az ősi bölcsek ezt a folyamatot különböző nevekkel illették: Maát, Dharma, Dao/Tao, mind ugyanarra az egyetemes igazságra és rendre utalnak, amely az univerzum alapját képezi.
Ouroborosz: a világkígyó és a lét határa
Ouroborosz, a saját farkába harapó kígyó, ennek a világtörvénynek a megszemélyesítése. Ő az a határ, amely a létezés és nemlétezés, a megvalósultság és a lehetőségi lét között húzódik. Ouroborosz az örök körforgás és az egyensúly szimbóluma, ahol a kezdet és a vég összeér. Ezen a határon keresztül érthetjük meg a létet, mint dinamikus és folyamatos áramlást, ahol a lehetőség és a valóság egyaránt jelen van.
Ananké: a mindenség rendezőelve
Ananké, a stellarion rendszerében, nem a végzet vagy szükségszerűség megszemélyesítése, hanem a mindenség rendezőelve, a Dao, a világtörvény. Ananké az, aki irányítja az univerzum törvényeit és rendjét, harmonizálja a tér, az idő, az energia, az anyag és az információ kölcsönhatását. Ez a koncepció párhuzamba állítható a modern tudományos elképzelésekkel, amelyek szerint az univerzumot alapvető fizikai törvények irányítják.
Az információ alapvető szerepe
A modern fizika egyre inkább hangsúlyozza, hogy az információ ugyanolyan alapvető szerepet játszik az univerzumban, mint az anyag és az energia. Az információ nem csupán a kommunikáció eszköze, hanem az univerzum alapvető szerkezetének része. Meghatározza az anyag és energia viselkedését, és alapvető szerepet játszik a tér és idő természetének megértésében.
Kozmikus kölcsönhatások
A tér és idő, anyag és energia, információ és kölcsönhatás párosítása együttesen határozzák meg az univerzum működését. A tér és idő egymást kiegészítve alkotják az univerzum színpadát, ahol az események történnek. Az anyag és energia átalakulása és kölcsönhatása adja a kozmikus történések mozgatórugóját. Az információ és kölcsönhatás pedig azt a hálózatot alkotják, amelyen keresztül a tudatosság megérti és formálja a valóságot.
Tudat és valóság
A tudat központi szerepet játszik a valóság megértésében és formálásában. A tudat nem csupán passzív szemlélője az univerzumnak, hanem aktív résztvevője is. Azáltal, hogy észleli és értelmezi az információt, a tudat alakítja a valóságot, és kölcsönhatásba lép annak alapvető törvényeivel. Így a lét és a világtörvény megértése nem csupán a fizikai világ törvényeinek ismeretét jelenti, hanem annak felismerését is, hogy a tudat és a valóság elválaszthatatlanul összefonódik.
A lét természete az egyik legmélyebb és legátfogóbb filozófiai kérdés, amely az emberi gondolkodás kezdete óta foglalkoztatja a bölcselőket. A világtörvény fogalma olyan alapelvet képvisel, amely lehetővé teszi a lét és a nemlét közötti átmenetet, és meghatározza az univerzum működésének rendjét. A világtörvény, vagyis a lét alapelve, az a folyamat, amely lehetővé teszi, hogy a lehetőségi térből, az „őskáoszból”, átlépjünk a megvalósultság terébe, a „teremtésbe” vagy „mindenségbe”.
A lehetőségi tér és a megvalósultság tere
A lehetőségi tér, más néven „őskáosz”, az a potenciális állapot, amely minden lehetséges létezőt magában foglal. Ebben az állapotban minden lehetőség nyitott és bármelyik megvalósulhat. Ezzel szemben a megvalósultság tere, vagyis a „teremtés” vagy „mindenség”, az a konkrét, manifesztált világ, amelyben élünk és amelyben a lehetőségek tényleges formát öltenek.
Az áramlás folyamata
Az átmenet a lehetőségi térből a megvalósultság terébe nem egyszeri esemény, hanem folyamatos, dinamikus folyamat. Ez az áramlás a világtörvény révén valósul meg, amely összeköti a potenciált a manifesztációval. Az ősi bölcsek különböző nevekkel illették ezt a folyamatot, de mindegyik elnevezés ugyanarra az egyetemes igazságra és rendre utal, amely az univerzum alapját képezi.